Czire Szabolcs: Olyan jó, hogy nem rossz!

Olyan jó, hogy nem rossz! Czire Szabolcs



Van úgy, hogy első hallásra tudjuk, hogy egy mondat fontos lesz, és sokáig elkísér. És vannak mondatok, melyek valahonnan a mélyből később bukkannak elő és nyernek értelmet. Számomra ez a mondat – Olyan jó, hogy nem rossz! – első hallásra helyet kért az életemben, mélyebb értelme mégis az évekkel együtt tárul fel.

Mert amikor először hallottam, még azt hittem, hogy a legtöbb dolog magától értetődő az életben. Mára egyre kevesebb.

Olyan jó, hogy nem rossz! – mondom –, amikor reggel megébredek. Mert nem magától értetődő, hogy megébredek, mint ahogy az sem, hogy egyáltalán sejtésem van arról, hogy ki vagyok és mi a dolgom.

Nem magától értetődő, hogy gyermekeimet békésen aludni látom. Nem magától értetődő, hogy megvan minden végtagjuk, hogy számos évet már végigéltek, hogy nem betegek, hogy valamiképpen ők is megtanulják mindazt, amit az ő korukra tudniuk kell.

Nem magától értetődő az otthon, benne a tárgyak, hogy víz van a csapban, étel a hűtőben és vasalt ruhák a szekrényben.

Nem magától értetődő, hogy a száguldó Föld megmarad pályáján, hogy reggel felkel a Nap, és éjjel elmerülhetek a csillagok végtelenében.

Nem magától értetődő az idei tavasz és az, hogy Édesanyám újra veteményez.

Nem magától értetődő, hogy kinézhetek az ablakon, és állni látom a templomokat.

Nem magától értetődő, hogy zenészek ma is gyönyörű zenéket írnak, hogy van, aki a dalokat elénekelje, és hogy a polcon karnyújtásnyira vannak a verseskötetek.

Nem magától értetődő, hogy bekapcsolom a számítógépet, és a távolság már csak földrajzi fogalom, hogy vannak barátok és kedves emberek mindenütt a nagyvilágban.

Nem magától értetődő, hogy reggel, míg fogamat mosom, Ecuadorban nekem szakítják le a banánt, és Görögországban a narancsot.

Nem magától értetődő, hogy az idén is lesznek felvételizők, akiket lehet tanítani, mert lesz kiktől tanulni.

Nem magától értetődő, hogy vannak olyan lelkészkollegák, akikkel osztozni lehet a megújulás hitében és munkájában, és vannak, akik értenek, és akiket értek.

Nem magától értetődő, hogy 18 évi együttlét után szerelemmel szeretem a feleségem, és amikor esténként sétálni megyünk, az utcák békések, és nem kell golyótól tartani.

Nem számít, hogy bal vagy jobb lábbal kelek fel. Ahogy megébredek, tudom, hogy akkor van jó napom, amikor átérzem: Olyan jó, hogy nem rossz! És én azon vagyok, hogy egy reggel se keljek fel e nélkül.